Üdvözöllek!!!

Most, hogy beléptél az álmok kapuján,

Jól gondold meg, haladsz-e tovább,

Mert nem biztos, hogy lesz visszaút...

Szeretnék halott lenni,

hogy ne lássam a mocskot,ami körülvesz.

Szeretnék tömeg lenni,

hogy ne tudjam, mit miért teszek.

Szeretnék tárgy lenni,

hogy ne tudjam mi történik velem.

Szeretnék ember lenni,

de mégis ez a legnehezebb.

...Egyedül vagyok.Egyedül itt,

és egyedül a világban.

Egyedül a szívemben,

és egyedül a tudatomban.

Mindig, mindenütt egyedül vagyok,

Mióta az eszemet tudom.

A lélek magánya, elmúlásnak árnya,

A boldogság titkát magába zárta.

Kőszívek őrzik a fény melegét,

Láncravert tudatom képzeletét.

Egy ember halála tragédia,

Milliók halála csak egy statisztika adat!

De én nem leszek egy olyan isten rabszolgája,aki nem is létezik,

De én nem leszek egy olyan világ rabszolgája,ami szart sem ad,

De én nem vagyok egy olyan isten rabszolgája,ami nem is létezik!

Átkozz meg atyám,mert vétkeznem kell,

Minden áldozattal saját halálomért imádkozom,

És ahogyan az éjt szeretem,

Úgy átkozom a Hold rémisztő üvegét,

Ezt a vérszomjat,mely öröklétre taszít,

A hajnal mérges sugarait,

Melyek a pokol tornácára taszítanak,

Arra kárhoztattam,hogy a szürke őszi alkonyban létezzem,

A Homály rabja vagyok...

Feketében járunk, gyászoljuk a jövőt,

Ami a miénk lehetett volna,

De mi megöltük Őt...

Nem vagyok hajlandó bégetni a nyájjal.

Lelkem nem eladó,mert szabadon szárnyal.

Szent tűz lobog bennem,olthatatlan lánggal.

Űz az árral szemben,harcban a világgal.