Lüktet, és hasít, és fáraszt, és borult, és hideg, és idegen, és menni kell, és dolgozni, és tanulni, és élni, és fáj, és követel, és még akar, nincs remény, nincs kiút, és haladsz tovább, és nem állsz meg, és még tovább, és tovább, és tovább, és tovább, és lüktet, és hasít, és fáj, és ordít, és sikolt, és tovább, és tovább, és tovább, és tombol, és szétmar, és gerjeszt, és lázít, és lüktet, és hasít, és mész tovább, és nem állsz meg, sohasem, mert nem lehet, nem szabad, nem hagynak, rab vagy már, nem is élsz, mindig fáj, és mindig lüktet, és mindig hasít, és felemészt, és muszáj, és nincs szabadság, és nem halhatsz meg, és nem futhatsz el, és nem, és nem, és nem, mert tovább, és tovább, és tovább, és hasít, és fáj, és tenni, és dolgozni, és kifulladni, és beteg vagy már, nagyon fáj, és lüktet, és hasít, és fáj, és lüktet, és hasít, még bírod, de nem soká, hisz fáj, és még tovább, és lüktet, és tovább, és hasít, és tovább, de lassul, mert tudod, hogy vége, és fáj még, de vége, és lüktet, de vége. Vége. Vége.

A cím is mutatja, hogy az írásnak van egy fajta lüktetése, ritmusa. Így próbáljátok meg olvasni. :)