A Hold

Most döbbetntem rá, hogy mennyire rég nem néztem már a Holdat.  Egy vonaton zakatolva minden más… A Hold sem ugyanaz. Mindig meglepetéseket tartogat. Új csodákat. Telihold van. Ennél gyönyörűbb számomra nincs a természetben.

  Fáradt vagyok… Nagyon fáradt.  Napok óta nem aludtam… Az imént lehajtottam a fejem, máris álomra tértem. De cska kevés időre… Most megint éber vagyok. Figyelek a zajokra… A tájra…

  A vonat ablakából minden más… Fölöttem a Hold ragyog az ég minden szépségével.  Úgy érzem enyém a Hold, és az apró hazugságok, amik vele születtek.  Csak nézem… Csodálatos.  Ahogy ragyog, az egész vidéket  ezüstbe öltözteti. Minden a holdfénytől ragyog.  A táj egyenletesen sík… Néhol feltíűnik egy-egy bokor a szántók sűrűjében… Ahogy nézem őket, mintha szörnyekké változnának, és a vonat után erednének, körbevennék azt.  Persze, ez csak képzeletem szüleménye… Mégis ijesztőnek tűnik.  Pár dűlét is látok… Nem tudom miből vannak. Talán szénából… De nem tudom. Ahogy az ablakon kihajolok, és a vonat alá nézek, fut alattam a táj. Minden hullámzik alattam, mellettem… és mindenhol. Magam is a hullámokban  ringatózom.Jó érzés… Megnyugtató. A mellettünk lévő vagonból gyenge fény szűrődik, megvilágítja a tájat, bár elég gyéren. Ez a fény eltörpül a Hold hatalmas nagysága mellett… Gyűlölöm, amikor  gyalázzák a Holdat… Azt mondják rá, hogy hazug.  Pedig nem. Épp az ellenkezőleg. A Hold a legigazabb dolog az egész univerzumban.

  Joggal kérdezheti bárki, hogy a Nap hazug? Nem, nem feltétlenül. De a Hold mindnekire nagyobb hatással van általában. Hiszen év milliók óta már, hogy a szív a tűznek ellen hiába áll, mert van egy pici aprócska láng…Mintha Velencét látnád egy izzó gondolán…