Sok-sok évvel ezelőtt élt egy fiú és egy lány. Történetük gyönyörű és tragikus. A lány nagyon szép volt. Hosszú aranyszínű göndör haját szemet gyönyörködtetően fújta a szél. Szürkés-kék szeme az óceánok mélységét idézte. Bőre hamvas volt, mint a friss őszibarack, sudár és karcsú termete akárcsak egy gazelláé. Nem szerette az embereket, inkább kerülte a társaságukat. Szívesebben mulatta az időt az állatokkal a természet lágy ölén. Mivel hegyek lábánál egy kis erdő szélén élt gyakran sétált a fák között és az ott élő állatokkal játszott. Megértette őket és az állatok is őt. Nem féltek tőle hisz bájos külseje és szelíd kisugárzása vonzotta őket. Az erdő sűrűjében volt egy kristálytiszta patak ahol gyakran fürdött. Mit sem tudott a világ igazi, gonosz arcáról, de nem is akarta megismerni hisz tudta, valahol a nyugodt és tiszta természet határain túl egy egészen más élet van. Telt-múlt az idő amíg valami teljesen megváltoztatta az életét. Halálosan szerelmes lett. Egy gyönyörű nyári napon a patakparton üldögélt gondolataiba mélyedve amikor a víz tükrén meglátott egy alakot. A lány felnézett rá és egy igen jóképű fiatal fiút látott. Életében először kusza érzések lettek úrrá rajta, szíve vadul kalapálni kezdett. Soha nem látott még hozzá foghatót. Magas volt, fekete rövid göndör haja úgy sötétlett, mint az éjszaka. Fehér és hamvas bőre, mint egy kisbabáé, sötét szeme csak úgy csillogott a napfényben. Elbűvölő és édes mosolyával azonnal levette lábáról a lányt.
-Ööh..szia.-szólalt meg a fiú.
-Szia.-köszönt vissza a lány félénken.
-Ne haragudj, hogy zavarlak csak most költöztünk ide a közelbe és eljöttem egy kicsit sétálni de eltévedtem és most nem találok vissza. Ki tudnál vezetni?-kérdezte.
-Persze szívesen. Miből gondolod, hogy ismerem az erdőt?
-Nem gondoltam csak reménykedtem.
A lány felállt és mosolyogva ránézett. A fiú viszonozta a mosolygást.
-Hogy hívnak?-kérdezte a lány.
-Christian. És téged?
-Susan.
-Ööh..nagy gond lenne ha megkérnélek, hogy vezess körbe a környéken? Majd egyszer..ha van időd.
-Persze szívesen megmutatok mindent.
-Nem szeretnék mégegyszer eltévedni!-mondta mosolyogva.
Susan kivezette az erdőből a fiút. Útközben nagyon jót beszélgettek egymással. Mire kiértek az erdő sűrűjéből annyira megkedvelték egymást, hogy nem akartak elválni egymástól. Christian randevúra hívta a lányt aki elfogadta a meghívást. Így teltek-múltak a napok és Christian halálosan beleszeretett Susanba. Ő ugyanúgy viszonozta érzelmeit. 2 boldog évet töltöttek együtt..egy párként. De ez a szerelem szó szerint halálos volt...Egy nyári, késő esti nap megváltoztatta mindkettőjuk életét.
Christian és Susan moziból mentek haza és már a város külső részén az erdő közelében jártak amikor egy autó állt meg mellettük és néhány férfi szállt ki belőle megtámadva őket.
-Fogjátok meg a barátját!!-szólt egy dühös hang.
A pár megfordult de mire észbekaptak Christiant ketten lefogták, Susant meg két másik fiatal férfi kapta el.
-Mit akartok tőlünk?!-kérdezték kórusban a szerelmesek.
Susan még csak most vette észre,hogy a legerősebbik aki őt fogja egy régi ismerőse akivel nagy szomorúságára még a gimnáziumi évek során ismerkedett meg. A fiú járni akart Susan-nel de ő nem mert hatalmas szélhámos volt.-Brad? Mit akarsz?-kérdezte a lány ijedten.
-Nos drágám! Nem olyan rég hallottam, hogy nagy boldogságban élsz valakivel és gondoltam magamban, hogy ezt nem hagyhatom. Te nem lehetsz másé csak az enyém!
De ha az enyém sem lehetsz...akkor senkié sem leszel!
-Látod Brad ezért nem akartam soha járni veled! Mert egy utolsó, mocskos gengszter vagy!-szólt dühösen Susan.
-Fogd be a szád te kis szajha!!-ordított rá Brad és teljes erőből pofon vágta úgy, hogy Susan a földre esett.
-Hagyd békén te nyomorult féreg!!-üvöltött Christian, és ki akarta szabadítani magát a fogdmegek karmai közül de erősebbek voltak.
-Nyugalom szőke herceg! Rád is sor kerül!
-Őrült vagy Brad! Hagyj minket békén!-könyörgött Susan megtapogatva a száját ami vérzett.
-Neked még nem osztottam lapot édes csillagom! Most pedig te figyelj rám..Hogy is hívnak? Christian? Igen. Garantálom ez lesz életed legszörnyűbb pillanata. Soha nem fogod elfelejteni! Megbánod még azt is, hogy csak Susan közelébe merészkedtél!
-Mit forgatsz a fejedben te gazember?!-kérdezte vadul Christian.
Brad lassan a füléhez hajolt és ezt súgta neki:- Végig nézed életed szerelmének halálát! Megerőszakoljuk és megkéseljük. Christian teljesen lefehéredve, verejtékben úszva, halálra váltan nézett Bradre.
-N-nem!- szólt Christian elfúló hangon.- Ezt nem teheted! N-nem lehetsz ilyen kegyetlen!
-Már hogyne lehetnék?! Azt teszek amit akarok! Megmondtam! Csak a halál választhat el Susan-tól. Fred! George! Fogjátok meg a srácot! biztosan fészkelődni fog.
Brad odament Susan-hoz.- Na mi lesz drágám? Akarsz egy kis hancúrt?- kérdezte.
-Inkább a halál!- vetette oda Susan .-Hát rendben. Te akartad. Gyere John! Fogd meg a kislányt!
A másik férfi lefogta Susan két kezét és erősen megtartotta. Brad csókolgatni kezdte a lány nyakát de az gyomorszájon rúgta. Erre Brad pofonvágta. Ezután leszaggatta róla a ruhát és kétszer megerőszakolta. Susan síró és fájdalmas hangja betöltötte az egész éjszakát. Sikoltása az erdőszéli állatok morcogását és farkasok üvöltését váltotta ki. Christian magatehetetlenül nézte végig, hogy hogyan mocskolják be szerelmét. Susan meztelenül, véresen, kócosan és verejtékben úszva feküdt a földön. Amikor Brad abbahagyta a lány bántalmazását odament Christian-hez és megkérdezte:- Mondd csak? Lefektetted már? Vagy csak nekem jutott ez az élvezet, hogy én kaptam meg először?- kérdezte sátáni kacajjal.
Christian nem tudott válaszolni de öldöklő vérben úszó szemeiből Brad mindent kiolvasott, amik szinte pusztító lángokat lövelltek tele gyűlölettel.
-Hmm…Végül is ha ezt túléli te is megkaphatod!- mondta Brad mosolyogva.
A szerelmes fiú erőt vett magán és kiszabadítva magát hatalmas erővel ágyékon rúgta a gazembert úgy, hogy az földre rogyott és percekig fetrengett.
-Ezért megfizetsz!!- mondta Brad. Felállt, felszedte a földről Susant és alig egy méterre megállította Christian előtt. A lányt az ájulás környékezte. Bágyadt és könnyes szemekkel nézte élete egyetlen szerelmét. Brad közelebb húzódott a megkínzotthoz és fülébe súgta:- Mégsem leszek olyan kegyetlen hozzád. Megengedem, hogy a lovagod arcát vidd magaddal a sírba.
Előhúzott egy athame kést a zsebéből és hátbaszúrta Susant aki felnyögött a fájdalomtól. A gyötrődő fiút megőrjítette a látvány. A félholt lány térdre esett Christian előtt majd eldőlt a földön. A fogdmegek elengedték Christiant és a gyilkossal beszálltak az autóba amivel jöttek és nem messze állt tőlük. Brad utoljára kinézett a kocsi ablakából és odavetette a megtört fiúnak:- További jó mulatást!
Christian leült a földre és ölébe húzta szerelmét.
-Édesem! Szerelmem! – szólongatta.
A lány ráemelte szemét de már alig tudott beszélni.- Chris..Christian. Szer..szeretlek
-Meggyógyulsz! Hívok egy mentőt és beviszünk a kórházba. – mondta naivan omló könnyeivel küszködve.
-Ne..ne áltasd magad. Chris. Én meghalok!
-Nem, nem azt nem engedem!- kiabált és magához szorította.
-Érzem a halál szellemét!- mondta Susan szívettépő hangon.
-Ne mondj ilyeneket! Felépülsz, elmegyünk jó messzire és megint boldogok leszünk.
Susan mosolyogva ránézett és megsimogatta arcát:- Tudod, hogy ez már soha nem fog megtörténni!- suttogta elhaló hangon.
-Nem élem túl ha meghalsz!
-Kérlek engedj elmenni! Már csak a halál adhat megnyugvást!...Örökké szeretni foglak..és..a menyországban várni fogok rád…Itt az idő.
-Nee..-mondta Chris elsápadt arccal.
- Már várnak várnak rám édesem..Mindig veled leszek. Melletted..a szívedben és lelkedben.
Susan magához húzta és megcsókolta. A lány szerelme csókjával távozott és karja lehullott Christian nyakáról.
-Neeee!! Neeeee!!- a fiú őrjítő és szívet marcangoló üvöltése kitöltötte az éjszakát.
-Chris! Chris! Édesem, szerelmem!
Christian vergődve, verjtékben úszva és sírva hirtelen felébredt. Susan mellette ült aki felrázta álmából. A fiú ránézett, sírva szorosan, de hatalmas megkönnyebüléssel magához szorította.
-Istenem szörnyű álmom volt! Álmomban megöltek téged a szemem láttára és a karjaimban haltál meg..
-Ccss! Nyugalom kicsim! Csak egy álom volt. Nincs többé, megszűnt és én itt vagyok veled.
A két szerelmes egymás karjaiban aludt el újra.