Az én magányom

Az én magányom,belül érzem,üres vagyok,

Pandora nem zárta le lelkem szelencéjét és a remény elhagyott.

Reszketek,hideg van,remegek,belülről fázok,

Mint az elmebetegek kérlek ölelj át,

De ellöksz,gyűlöllek,

Elfordítom a fejem,sosem értetted mi hajt…

Könnyen elfelejtem,megtanítottál rá,mi a fájdalom,

És gyűlölöm azt,amit úgy hívnak szánalom.

Gyűlöllek és köszönöm,hogy megtanítottad,mit kell tenni,

Ha csak az az egy marad egyedül.

Merengek és visszhangzik a fejemben minden hangjegy,

Amit régen eltemettem ordítva,

Énekelve táncolok a fagyban,a Hold bámul rám,

Mi van az agyamban,Szeretőm,az Árnyak,

Amitől minden ember retteg,

Démoni karok vetnek nekem ágyat.