Fehér galamb

Egy galamb volt,ki eljött.

Fehér volt,mint a hó.

A lelke belül,a teste kívül.

Mindig ott volt velem,

Csendesen,türelmesen,

Mindig ott volt nekem,

Amíg Te is itt voltál nekem.

Ma már csak csend

Van és üresség.

Rég eltűnt a fehérség.

Vörös könnyek maradtak,

Szívemből záporoznak.

Bennük keserűség és végtelen szerelem,

Mely még itt marad nekem,

De elrepült fejem felett a fehér galamb.Mellőlem

Szállt fel,végtelenbe tűnt el,

Mint a Te szerelmed,Kedvesem.

Az enyém itt maradt,de csak nekem.

Őrzöm itt benn,neked már nem kell soha.

Azt hiszem.

De én várni fogok,várni Rád.

Míg az utolsó levél is a földre hullik,

S fáradt testem örökre lenyugszik.

Addig itt leszek,lehet egyedül,

Örök emlékeddel legbelül.

Te boldog leszel,s én boldogtalan,

Soha nem jő vissza a fehér galamb…