Leírni oly nehéz,pontosan nem is tudom,

Hogy mekkora volt az öröm,s mekkora most a fájdalom.

A ködfátyol lehullt és én itt állok

Magamba roskadva és csak várok…

Szememben könnyceppek szüntelenül,

A reménytelenség diadalmat ül.

Te voltál a Mennyország kapuja,

De szárnyaló szívemet földbe tiporta

Egy törött szárnyú sötét angyal,

Feltámadva,pokoli harraggal.

Szívem helyén vérpatak fakad,

Az árja téged magával ragad,

Sodor az öröm tengerébe:

E szerelemnek itt a vége!

Ám szívem egyetlen csöpp darabja

Kivirágzott:bársonyos bordó rózsa.

Oly csodálatos,mint Te magad,

Sok szép emlék örökre szívemben marad!