Mindig emlékezzél rá, honnan jöttél

Állat voltál egykoron

És síró kisgyermek, ki sajgó szívvel

Figyelte, mint gyilkolnak a nagyok

És most ősöd ellen támadtál

Megszűntél ember lenni

Te! Gyöngék és védtelenek kínzója

Túlszárnyaltad önmagad

Megtört szemmel néz rád a kínzott állat

Hüppögve tör ki a kicsiből a fájó bánat

És nincs már szülője, ki könnyeit törölje

Felémagasodik a kristályégbolt

Nyomja kis lelkét az ég nehéz kék tömbje

Nincs, aki átvegye terhét

Mit gondolsz, mi válik belőle?

Büszke keble dagad

Ó, ember! Túlszárnyaltad magad…