A hegyek közt fekszik otthona,
ő a szabad szellem magányos harcosa,
állat képében járja a völgyeket,
ám még is többet ér, mint egyes emberek...

az éjszakában a farkas üvöltése,
mint a tomboló szél süvöltése,
elér mindenhova és félelmet visz,
ám ő nem akar retegést, csak hisz!

hisz abban hogy valaki hallja hangját,
hisz abban hogy megtalálhajta párját,
ő csak hív, az éjszaka üres és zord,
de hiába vonyít, senki nem válaszolt.

szemében ott a legyőzhetetlen vágy,
mely hajtja és nyugtot neki nem ádd!
túl az erdőn, hegyen, túl a réten,
keresi szerelmét a vak sötétben...

csak megy, fut és rohan,
szalad sziklák közt, szalad hóban,
a farkas reszkető tiszta szeme,
elárululja, hogy mitől fél ennyire!