Gonosz kislány született még azon hideg éjjel,

Suttogó szavakkal csakid Téged kérlel:

„Vigyél vissza a Pokolba,

Nem bánod meg, nem soha.”

Édes kislány született még azon szentelt éjjel,

Suttogó szavakkal csakis Téged kérlel:

„Kísérj el a Mennyekbe,

Nem bánod meg sohase!”

Gonosz kislány hideg éjjel üldözi az embereket,

Zsebében egy éles késsel gyilkolja a szeretetet.

Esténként vérfarkasok követik az útján,

Senki nem tudna eligazodni e lány múltján.

Édes kislány szentelt éjjel gyógyítja az embereket,

Két kezével,s szép szemével élteti a szeretetet.

Esténként galambok követik az útján,

Senki nem tudna eligazodni e lány múltján.

Gonosz kislány egyik éjjel szentelt könnyeket ejt,

S az embereknek üzeni: „Soha sneki nem felejt!”

Édes kislány egyik éjjel ördögi kacajjal nevet,

Tudja, hogy az ember elfelejet minden szent nevet.

Gonosz kislány még azon szentelt éjjel vissazjut a Mennyekbe,

Nem kell várnia többé ilyen gúnyos szerepre.

Édes kislány pedig azon hideg éjjelen,

Nagy kínok között ég el a Pokol tüzében.