Egy igaz Barátság
2005.06.04. 11:50
Kit igaz barátnőmnek hittem,
Kit listámon én előre tettem,
Tőle,pont tőle kaptam most pofont,
S mérget,mit lelke mélyéről ont.
Gúnyos kis mosollyal fordul felém,
Fájó,undok szavakat vete elém.
Nem olyan régi ez a barátság,
Egy tán1 másfél évet élt még csak át,
De elejétől mély,közvetlen volt,
Mi lelkedben pusztító tüzet olt.
Hittem,bíztam vakon s teljesen
Fölöttem ragyogott ő fényesen.
Azt mondják megunt,de ezt nem értem,
Hisz’ ha ilyen barát,hát nem kérem!
Az jött,amire nem is gondoltam,
Lehet,csak az idejét raboltam?
A legrosszabb,hogy én nme utálom,
S még mindig örülök,ha látom.
Mit mondhat rólam a hátam mögött,
Tán együttes barátaink között?
Elgondolni is nehezen merem,
Hány titkomat ismeri a terem?
Mit mondok?Ezt még én sem hiszem el!
Még hogy méltóságom ő veszi el?!
Más barátaim is vele vannak,
S szeretetet csak neki adnak.
Én nme bánom,mondjanak igazat,
S emeljék magasra a falat.
Az idő majd segít ledönteni,
S nekik sorsom eldönteni.
De mégsem megy sokáig nélküle,
Hiányzik nekem az a kis lüke…
Talán egyetlen egy hónap elég,
De addig lelkem egyedül elég.
Kell valaki,aki mögöttem áll,
Ő az,aki búmra vigaszt talál.
Még mindig mosolygok,ha látom,
Valahol érzem:mégis barátom.
Remélem megtörik a kemény jég:
S újra színes,teljes lesz a kép.
Szeme ismét úgy,mint rég,mosolyog,
Mondva:újra a barátnőd vagyok!
|