Oh,ti sok földi gond!

Hogy szabadulnék tőletek!

Csak fojtogattok engem,

S keserítitek életem!

Bárcsak eltűnnétek,

Könnyebb lenne élnem.

Ha tehetném,

Most kitépném testemből a lelkem.

Vagy elmennék messze,

Szállnék…föl…magasra…

De visszanéznék,

Mert kíváncsiságom nem hagyna.

Akaratom szabad volna,

Egy pilanatra megállnék,

Egy kicsit tanakodva,

Egy kicsit elgondolkodva.

Néznélek titeket,

Titeket,akiket szeretek.

Néznék föntről rátok,

Vajon mennyire voltatok barátok?

Vajon sirattok?

Vajon hiányzok?

Ért életem valamit?

Vagy csak ezt hittem végig?

Könnyem,mint könnyítő eső hullna,

Szememből árvízként záporozna,

És lelkem hiányolna titeket,

Mert szeretlek benneteket!

Fruzsynak és Tominak