Halk szellő felkavarja a hamut,
mintha az élet vissza tért volna,
de ismét csend van, minden nyugodt!

Vihar felők gyülnek az égen,
könnyezik a felleg...
A száraz föld ezt várta már régen!

a véráztatta földek,
mint a vörös lángtenger
izzanak vad tüzzel!

A csontok köre bezárult...
A homokóra lepergett,
a halottak kapuja kitárult!

A koponya a lándzs csúcsán ordít,
a szárad vér szaga a távolba szökik...
A tépett szászlón a szél lassan fordít!