Elmúlt a káosz ideje,
ez kellett hát ide,
minden retegéssel tele!
Ropog a csont,
hasít a penge, s
vért ont...
Lerágott kéz,
rothadó hús és
haldokló tekintet, ami rád néz!
Éles nevetés,
temetetlen sírok,
rengeteg temetés.
Leszáll az éj,
eljőn a halál, üres
az idő és a tér!
Látható jövő,
nem lézető múlt
újra eljön...
Nincs jelen,
csak üres van
és élettelen...
Ez kell ide hát,
rend a káoszba ez az,
ami megvált!
A rend ideje itt van ismét,
ezért pusztítasz mindent, amit érsz,
nyomd magadra a rend bélyegét!
Káosz és rend,
minden csendben nyugszik...

fent... az égen... és ide lent...