Lelkem az emlékektől ismét ketté szakadt
És már megint csak a szenvedés maradt
Miért nem hagytok már végre békén?!
Ennek sehol sem látom már végét...

Feleslegesnek tartom ezt a létet
Gyűlölök mindent, gyűlöletből áll az élet
Nem tudom, mit is jelent az, hogy FÉLELEM
Talán most basztam el a mocskos életem

A halálvágy megint tombol bennem
Lehet, hogy már rég el kellett volna mennem
De én csak itt ülök, és minden üres lett
nem számít most semmi, se gondolat, se tett!

És megint kitört belőlem a gyilkolási hajlam,
(ő is) az égre kifeszítve vérzik a hajnal
Vér árad belőle, ami a betonrengeteget megtisztítja
A magasságon égbe száll minden bűnöd, azt is elpusztítja

És íme, FAGYJON VÉRBE MINDEN!!!!
Hisz már nem számít semmi, amiben hittem
Már bevégeztetni látszik sorsom...
Egy álszent pap talán értem majd imát mormol

Talán a megkönnyebülés oltárára lépek,
Talán továbbra is a szenvedés tüzében égek
Kockáztatni már egyáltalán nem félek,
Mert lélekben már réges-rég nem élek!!!