Görcsös életek, gólyalábú istenek, vérző angyalok
nem akarok már látni, csak álmodni hagyjatok!
Megalázott porrongy, sötét, kifacsart szív
kérlek, mutassátok meg hova visz ez a híd!

Megfagyott, leszúrt fehér-galamb, gyülöletből font huzal
mind-mind a világ újonnan feltalált mocskára utal
elhervadt, kiáltó virágcsokor, dermesztő penge
mennék előre, de  rab vagyok, s a póráz nem enged

Láncravert, bekebelezett ösztön, vonyító démon,
ha a válasz kell,  halgassd a szenvedő hal mit mond
ártatlan, befeketített bárány, vakító sugár
ha van isten fentről  mindannyiunkat miért utál?

Megváltó, édes halálvágy, meghurcolt érzelem
csak egy percre hagyj, vagy vígasztalj hiába kértelek
vontatott, sáros porcelán, megkönnyebbült szalag
egy száz éves síró temetkezőhely vajon mit takar?

Fájó, megbüntett sír, félrelépett, borongó méreg
ha valaki halált lát azt hiszi véget ért az élet, pedig téved
lehamuzott, összetört vászon, elfelejtett, gyógyító átok
az elefánt a gonosz, és mellette nem a kígyó az álnok

Leszaggatott, elborult inda, elfojtott, megtört test
a gyilkos állatokra a bokor mögül elszánt végzet les
álnok, gépies cirkuszi-majom, hevesen sértő ostor
ha nem gondolkozol, a hagyományt nem érheti ostrom.