Kést mártok szívébe
2005.06.05. 13:59
Itt ülök az ágyon késsel a kezemben, Kedvesem itt fekszik mellettem. Alszik,mélyen az álom világában jár, Nézem majd csendben megszólalok: Gyűlöllek,mert becsaptál. Gyűlöllek,mert megsebeztél. Megsebezted lelkem, S csakis érted dobogó szívem! Kívánom neked hát: Hogy a POKOL fogadjon be halálod után! S majd ha eljön az één időm, S én is a POKOLBAN végzem, Tudd!Amit te tettél velem, Én ezerszer adom vissza teneked! S a szavak elhagyták ajkaim, S a kést felemelve lesújtok, Mélyen mártom szívében. Nyögve ébred fel,mélyeket lélegez, S csalódottan kérdezi "Miért tetted ezt?!" Én válaszolnék,de már késő, Ő már halott,és örökre végső pillantása Szöget ver fejemben: Istenem,megöltem a szerelmem!!!
|