Nekem nincs istenem,
Felettem villódzik a megvadul égbolt,
Düh,szerelem,gyász,mámor,félelem,
Ezek szítják a mennyköveket.

Tenyeredbe csúsztatom ujjaim,
Ez az otthonom a világban,
Az őszinte csók és ha válladra hajthatom fejem,
Ingatag alattam a mocsár,de te fogsz.

bíbor,vörös,skarlát vihar vagy te,
A Vénusz és a Mars felett,a hűvös
Ezüst Holdon köd úszik,
Olyan mintha Delphoiban hálnék.

Érj arcomhoz gyengéden,
Olyan erősek a kezeid,
Húst,bort,vért itat át a lélek,
És a szemeid még mindig tisztán ragyognak.