Figyelj. Most elmondom neked
Mikor csak ketten vagyunk...

Nem hiszem el, hogy nem vagyok már magányos,
Benned teljesült minden álmom,
Ahogy a karunk egymásba fonódik,
És az erős válladra hajthatom fejem,
Szétszakad a szívem... ennyi boldogságot
még sosem éreztem...

Milyen édes, hogy keserű,
Sokan nem értik, miért jó a rossz,
Miért esik jól a fájdalom,
Miért olyan megnyugtató, hogy őrült vagy,
Hogy a tombolás a megnyugvás,
És a csend a feszültség.

Mert szenvedélynek hívják, ha
Jó érezni azt a tüzet,
Mikor a bőrünk egymáshoz ér
És a világ szétfeszül,
Óh, baby, nem hittem, hogy ilyen tényleg,
Létezik és végre nekem is fájhat.

Milyen mámoros a vibráló feszültség,
Gyönyörrel érni a gitárhoz,
Elkábulni a zenétől,
Szembeköpni saját félelmeidet,
Vadságot szítani és végre
Szeretni téged...

Petinek