Esik az eső,ordítanak az Istenek,
az eget beborítják a szürke fellegek,
én mégis boldogan szelem át az utcát,
hisz ezen a napon enyém az egész világ!

Zuhog az eső,porzik a föld,
felhők sodródnak a horizont fölött.
Szürkék,feketék sejtelmesek az égen,
villám csap le fentről,mely tüzet éleszt.

Nincs menedék e végzetes roham elől.
a táj megváltozik,hol van mi volt előbb?
Hol a nyugalom?Hol a béke?
Most káosz és rettegés száll a földre.

Sűvít a szél,csupán a port fújja,
Mi mást fújna ha nem születnek újra?
Ez volt az utolsó vége mindennek.
Hol is vannak azok az Istenek?