Kérlek, nézz rám, ne fordíts hátat
Látom a szemeidben az elkeseredést
Ne hidd, hogy meghalt minden
Pedig én is tudom, nincs visszaút

Túl sokat láttál már?
Nem hiszed, hogy lenne, ami új
Gyűlölsz minen új embert
Lelketlenek, üresek

Tudom, eleged van a megszokottból
Úgy érzed, kiégtél
De kérlek, csak annyit engedj
Hogy kézen fogjalak

Nem azt akarom, amit mindenki más
Tudom, abból eleged van
Csak felejts el minden fájót
És kezdj hinni az érzésekben

Ülj le velem a harmatos fűbe
Az ezüstfényű hold alatt
Tedd a fejed az ölembe
Hajtds nyugalomra

Képes vagy még szeretni?
Vagy már téged is eltemetett a világ
... Jól ismerem azt az érzést,
Mikor hiányzik a gondoskodás

Úgy szeretnélek kiábrándítani
Szeretnék újat mutatni
Ne szeress bele a keserűségbe
Megszakad a szívem, ha eltemet a bánat

Ahogyan a földön fekszel
És átkarolod magad
Tehetetlen fájdalmat érzek
ÉBREDJ!!!