Még kér a nép, most adjatok neki!
  Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
  Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
  Nem hallottátok Dózsa György hirét?
  Izzó vastrónon őt elégetétek,
  De szellemét a tűz nem égeté meg,
  Mert az maga tűz; úgy vigyázzatok:
  Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

  S a nép hajdan csak eledelt kivánt,
  Mivelhogy akkor még állat vala;
  De az állatból végre ember lett,
  S emberhez illik, hogy legyen joga.
  Jogot tehát, emberjogot a népnek!
  Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg
  Isten teremtményén, s ki rásüti:
  Isten kezét el nem kerűlheti.

  S miért vagytok ti kiváltságosok?
  Miért a jog csupán tinálatok?
  Apáitok megszerzék a hazát,
  De rája a nép-izzadás csorog.
  Mir ér, csak ekképp szólni: itt a bánya!
  Kéz is kell még, mely a földet kihányja,
  Amíg föltűnik az arany ere...
  S e kéznek nincsen semmi érdeme?

  S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
  Mienk a haza és mienk a jog!
  Hazátokkal mit tennétek vajon,
  Ha az ellenség ütne rajtatok?...
  De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
  Majd elfeledtem győri vitézségtek.
  Mikor emeltek már emlékszobort
  A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?

  Jogot a népnek, az emberiség
  Nagy szent nevében, adjatok jogot,
  S a hon nevében egyszersmind, amely
  Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.
  Az alkotmány rózsája a tiétek,
  Töviseit a nép közé vetétek;
  Ide a rózsa néhány levelét,
  S vegyétek vissza a tövis felét!

  Még kér a nép, most adjatok neki;
  Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,
  Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
  Nem hallottátok Dózsa György hirét?
  Izzó vastrónon őt elégetétek,
  De szellemét a tűz nem égeté meg,
  Mert az maga tűz... úgy vigyázzatok:
  Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

                   (Pest, 1847. március)