És ott állt ő,
És bámulta a szemem, mint kisgyermek a cukrot.
A tökély mintaképe volt.
Tengerkék szeme mély, mint a mérhetetlen víz,
És ő, éppoly rejtélyekkel teli, mintha csak azt várná, hogy feltárják.
Bármelyik lány szívét elnyerhette volna,
De ő tőlem várta a választ!
A gyomrom remegett, akár a kocsonya.
A szívem lüktetett, mint maratoni futóé a célban.
Ennyire izgatott lettem attól, hogy engem választott,
Pedig bármelyik lányt megkérdezhette volna.
Csak annyit kellett tennem, hogy kinyögök néhány szót,
De ez sem volt könnyű.
Tökéletessége láttán gondolataim tovatűntek,
Végül mégis sikerült nyugodtan válaszolnom.
A szavak úgy áradtak belőlem, mint forrásából a patak:
„Persze, hogy kölcsönveheted a ceruzám.”