Monoton csendes szürkeséget,halálhörgés váltja fel,
De ez így nem érhet véget,még nem mehetek el!
Vérző kezemből kiesik a fegyver,de érzem még nem mehetek el!
Ömlik a vérem,mely befesti bíborra a kék eget,
Még egyszer akarom érzeni a szeretetedet.
Képek törnek fel a lelkemből,fájdalmas képek,
Azok a pillanatok,amikért most vérzek.
Remegeő kézzel,vérrel,papírra vésem,
Mit nem tudtam neked elmondani sohasem.

Mikor veled voltam ezernyi gondolat zúgott fejemben,
De a lelkem nem tudtam neked kiönteni sohasem.
Aljas módon most az élettől megfutamodom,
Már minden csendes,képeddel kezemben lassan örökre elalszom.
De még nem mehetek el!Szerelmedért küzdeni akarok,
Hogy csak veled élhessek,szeress,amit mindennél jobban akarok.

A bűneimet már bánom,utóljára már csak a csókodra vágyom...
Kívánom,az élet már nekem csak egy múló pillanat,
Nem akarom többé érezni,ahogyan elhagysz.
Maradj meg az emlékeimben,mint egy szép álom,
Ha a Halál után van más élet,én csak terád vágyom.

A gondolat,hogy ott örökre velem lehetsz,
A Halál bársonyos szárnyain a boldogságba vezet,
Már hallom a hangod,ahogyan rám nevetsz,
És tiszta szóval fülembe súgod,hogy szeretsz,
Utolsó erővel kinyitom vérben forgó szememet,
És ismét a rideg,sötét szobában könnyezek,ez nem lehet!!!

Az életemet megérte ez a pár pillanat,
Hogy újra érezhettem,szeretsz s velem vagy,
Már boldogan halok meg,mert tudom,hogy szeretsz,
És egy új lét reményében,melyben egyek leszünk,elengedem kezed,
Halálom előtti pillanatban a véres papírra ránézek,
Már nem remegek,nem félek,kiolvasom a betűket,
Melyek azt írják: SZERETLEK!!!