Az utolsó csók
2005.06.02. 20:46
Csillagos éjben lebegtünk együtt,
S mi rossz volt,mind elfeledtük.
Az arcomat a hűvös szellő,
Lágyan végigsimította,
Vagy talán szerelmem gyengéd keze volt az?
Bár mindig így lenne,kívántam akkor én,
De tudtam,ez is egyszer véget ér.
Előbb lett vége,mint gondoltam volna,
S a lágy szellő vad viharrá változott,
Az eső a testemet mosta,
Szívemet helyéről,minthe kitépték volna.
És ő elment,itthagyott az áztató esőben,
Lelkem mintha most is neki könyörögne,
De ő elment,s talán nem jő vissza már,
S az életemnek vége tán’!
Bennem a düh,mint forró láva forrt,
De visszafordult utoljára,
S gyengéd csókot adott számra.
Megpróbálom elfeledni,
A fájó kínt megszűntetni.
Szeretem őt,ennyit tudok,
De már hiába a dolog.
Életemnek itt a vége,
Hisz’ ő volt az értelme!
|