Csalódtam már, s csalódok újra

Szívemben mélyül a bánat kútja

Ismét előtted fekszem a porban

Rád nézve kérdem a barát hol van?

Látok valakit, kit nem ismerek

Olyan esdeklőn, mint egy kisgyerek

Nyújtom feléd remélve két kezem.

Már magam sem tudom, miért teszem...

Sírtam már százszor, mikor te nevettél

Álltam úgy melletted, észre sem vettél

Keresztúthoz érve, arra kérlek

Menj utadon, vidd a jót és szépet

Én még maradok egy percet, magam.

Hideg szél simítja hátra hajam.

Indulok én is: másik irányba

Szívem kiált, de minden hiába.

Messze jársz már, utol nem érhetlek

Arra, visszafordulj, nem kérhetlek

Tovább kell lépnem, akkor is, ha fáj.

Némán ölel körbe a hideg táj...